Ajánlom annak, aki:
• A jelen terhei elől menekül a múltba, vagy a jövőbe, tehát nincs jelen: itt és most.
• Nosztalgia, a jó vagy a rossz emlékek visszacsalogatják és hajlamos sok időt ezzel eltölteni. Honvágy, visszasír egy elvesztett helyet, embert, tárgyat, egy várost, egy emléket... Nem érzi itt (ahol, akivel van) jól magát.
• Nincs a jelenben, folyton vágyakozik, visszatekint. Gondosan ápolgatja magában és környezetében a múlt emlékeit, kötődik erősen visszafelé.
• Állandóan a múlton rágódik, elmereng, a figyelem középpontja a jelen helyett a régebbi tapasztalatokra irányul, még a beszélgetés során is visszakanyarodik mindig a múlthoz.
• Vágyakozik a boldogság után, szívesen emlékezik a boldog békeidőkre, ebből él és táplálkozik. A nosztalgiázás színes és elragadó világa sokkal kellemesebb, mint a színtelen, rideg, fakó és félelmetes valóság.
• Másik véglet, amikor valaki nehezen emlékszik vissza a múltjára, a gyerekkorából akár semmit sem tud felidézni, ebben az esetben is igen hatékony a lonc.
• Hatásos azoknak is, akik menekülnek a konfrontáció és a megmérettetés elől egy más valóságba, ahol nincs felelősség, teher és emberi kapcsolatok sem...
• Aki nehezen szokja meg az élet adta új szerepeket, embereket, körülményeket, helyzeteket és feladatokat.
Pozitív potenciálja:
- Nagyon jó szolgálatot tesz az eszencia ott, ahol nagy a veszteség tragédiája és a múltba vágyódás az ember érzéseiben és lelkében.
- Feloldja a boldogságtalanságot, az unalmat, a monotonitást, a bánatot, a keserűséget és a lelki fájdalmakat és traumákat. A külvilág felé nyitott, érdeklődő és befogadó lesz.
- Tudja, hogy az Élet a mában zajlik. Tanult a múltbéli tapasztalatokból, és itt a jelenbe hasznosítja őket.
- Élő kapcsolata a múlttal egészséges mértékű, már nem ragad ott, melyben a felismert összefüggéseket a jelen történésekkel magyarázza.